Ánizsmag
Az ánizs eredete, természetes élőhelye
Az ánizs a Mediterránum jellegzetes, fészkes virágzatú növénye, magját már az ókorban is ismerték és előszeretettel használták nemcsak főzéshez, de a gyógyászatban is. A tény, hogy már az egész világon elterjedt, a kereskedelemnek köszönhető; már a történelmi időkben eljutott Pannóniába, Rómába, Egyiptomba, sőt, a Közel-Keleten fizetőeszközként is használták. Az ánizs nem keverendő a csillagánizzsal, ami egy magnóliaféle szárított virágja.
Milyen ételekhez használható az ánizsmag?
Az ánizsmagot egészben érdemes felhasználni, mert összetörve gyorsan veszti jellegzetes aromáját. Ettől függetlenül, egyes ételfélkhez, például gyümölcskenyerekhez, fűszeres kenyerekhez az ánizsmag őrölt változatát használjuk. Az ánizsmag adagolásával vigyázni kell, mert nagyon domináns, ezért valóban csak kis mennyiséget használjunk belőle.
- Az ánizsmag jellegzetes aromája kiválóan illik krumpliból, képosztafélékből, tökfélékből és céklából készült egytálételekhez, levesekhez, és főzelékfélékhez.
- A vadas ételeknek különleges ízvilágot kölcsönöz.
- Mártásokhoz, szószokhoz is felhasználható.
- A curry típusú ételekhez használt fűszerekkel nagyon jól kombinálható ízvilággal rendelkezik.
- Sós és édes süteményekhez, valamint
- egyéb édes desszertekhez - pl. gyümölcskompót, befőttek – is alkalmazható.
- Az apró teasüteményeknek kivételesen karakteres ízt kölcsönöz.
- A likőrgyártásban is sokféleképpen hasznosítható fűszer az ánizs, a legismertebb ánizslikőr-fajták pl. a görög ouzo, a francia abszint, az olasz anesone és galliano, de ezeken kívül ismert a svéd, bolgár, és török ánizs alapú likőr is.
Tárolás: fénytől védett, száraz, hűvös helyen.
